A nap f�nypontja egy�rtelm�en az volt, amikor Kardos �ppen Radn�ti Mikl�s �letrajz�t dikt�lta, Vir�g pedig, meghallva a k�t kis csipog�st, felt�p�szkodott.
-Mi a probl�ma, Vir�g? - n�zett r� szigor�an a magyartan�r.
-„L�ngolj fel a lelk�nkben, sz�p �gi szikra, szent �r�m!”
-Vir�g, meghibbant�l? - f�rmedt r� Kardos. - Azonnal fejezd be az �nekl�st. Hallod? Vir�g! Vir��g! - Vir�g k�t ujj�val befogta a f�l�t, �s hangosabban �v�lt�tt.
-„Egyes�tsed szelle-e-emeddel” - �b�gatta.
-Vir�g, kifel� az �r�mr�l! - kiab�lta el mag�t Kardos, Vir�g pedig �nekelve indult az ajt� ir�ny�ba. - Meg�ll az eszem - n�zett ut�na Kardos, amikor becsuk�dott a terem ajtaja. - Teh�t... - igyekezett visszaz�kkenni Radn�ti �let�be. A k�vetkez� pillanatban azonban �jra ny�lt az ajt�, �s Vir�g dugta be a fej�t a r�sen.
-„Testv�r l�szen minden ember, merre lengnek sz�rnyaid” - �nekelte el gyorsan az utols� sort is.
-Kifel��! - ord�totta Kardos �gy, hogy beleremegett az �p�let. Vir�g motyogott valami „ajaj”-f�l�t, �s gyorsan kiment, mi pedig r�zk�d� v�llal jegyzetelt�k a magyar t�telt.