-Mi�rt �t v�lasztottad?
-Bront�t? – k�rdeztem vissza, felmutatva a kezemben tartott �v�lt� szeleket.
-Neem – r�zta nem a raszta tincseit. – Nem�nyit.
-Mi? Mi az, hogy v�lasztottam? �s ki helyett? – csod�lkoztam.
-Cortez – sz�lt halkan.
-Nem �rtem.
-Tudod, mir�l besz�lek! – n�zett m�lyen a szemembe.
-Nem, Ricsi, nem tudom. Azt tudom – t�rtam idegesen a hajamba -, hogy hetek �ta tudom�st sem vesztek r�lam, holott nem csin�ltam semmit. Dave-vel �sszevesztem, ok�, de veled p�ld�ul nem! Erre te is leveg�nek n�zel, holott azt hittem, bar�tok vagyunk. �gy l�tszik, komolyan elvesztette a jelent�s�g�t ez a sz�…
-Ren, nekem nincs veled semmi bajom. De Nem�nyit nem b�rom elviselni.
-Mi�rt k�ne elviselned? – t�rtam sz�t a karom.
-Mert ha egy�tt j�rtok, akkor el kell.
-De nem j�runk! – v�gtam r�.
-Mi van?
-J�l hallottad! – er�s�tettem meg, �s �lltam a tekintet�t.
-Szak�tottatok? – csod�lkozott.
-Sose j�rtunk!
-De megcs�kolt, nem? – k�rdezte fur�n, mire k�nosan elnevettem magam.
-Mi�rt, Cortez nem? – k�rdeztem vissza, mire Ricsi elkapta a fej�t, �s a f�ldet kezdte b�mulni. Nan�, hogy tudott r�la. – Err�l ennyit! Egy�bk�nt – r�ztam meg a fejem d�h�sen – r� van �rva a homlokomra, hogy csak �gy meg lehet cs�kolni? Mert am�gy nem – k�z�ltem s�rtetten, �s r�j�ttem, nincs mese, feslett n� lettem. Pff.